A felmérés eredményeinek összefoglalása

Az Ausztriában dolgozó migráns gondozóknak magas elvárásokkal kell szembenézniük a munkahelyükön: a hét minden napján, a nap 24 órájában kell segíteniük, gondozniuk és - szükség esetén - orvosi ellátást nyújtaniuk a magánháztartásukban élő időseknek, rászorulóknak és betegeknek - és mindezt egy számukra nagyrészt idegen országban.

A magánháztartásokban (ahol maguk is laknak) végzett munkájuk elszigeteltsége, a társadalmi marginalizálódás és a nyelvi korlátok miatt a gondozókat csak korlátozott mértékben lehet megszólítani. Ennélfogva nem áll rendelkezésre elegendő információ a munka- és foglalkoztatási feltételeikről, a közvetítő ügynökségekkel, az ügyfelekkel vagy akár az osztrák hatóságokkal és szakmai érdekképviseleti csoportokkal való kapcsolatukról. E hiányosság pótlása és átfogó, nyilvánosan hozzáférhető, empirikus adatok megszerzése érdekében, amelyek a jövőbeli strukturális változások alapjául szolgálhatnak, a „24h - A láthatatlan munkát láthatóvá tesszük” (https://24h-unsichtbar.at/ro/ ) projekt keretében kvantitatív és átfogó online felmérést készült.

A felmérés eredményei rámutatnak az osztrák magánháztartásokban lévö munkahelyi és otthoni stresszre, a megterhelés magas szintjére, az alacsony jövedelmekre, a nagyfokú függőségre (különösen a közvetítő ügynökségektől), az információhiányra, valamint a gondozó személyzet szociális biztonságának hiányára. Ezek alapján nem meglepő, hogy a válaszadók nagy része nem tudja elképzelni, hogy a jövőben is gondozóként dolgozzon Ausztriában.

Ahhoz, hogy az Ausztriában gondozásra szoruló emberek továbbra is részesülhessenek az otthoni személyes gondozásban, számos radikális változtatásra lesz szükség.

A felmérés eredményeinek hét legfontosabb pontját az alábbiakban ismertetjük:

A magánháztartásokban élő emberek gondozásának jelenlegi önálló vállalkozói modelljének alapvető problémája az, hogy a legtöbb gondozó nem tudja maga meghatározni a kereteket, a munkafeltételeket és a díjazást. A felmérésben részt vevőknek csak kis hányada (9%) tudja meghatározni vagy legalábbis megtárgyalni a saját munkadíját. Ezt általában a közvetítő ügynökség végzi, ahogyan a gondozási szerződés-azaz a gondozó és az ügyfél közötti szerződéses megállapodást a gondozási tevékenységekről, a munkaidőről, a szünetekről stb. - tartalmának meghatározását is (74,2%). Ezenkívül a gondozási szerződést csak a gondozók kis része kapja meg a munka megkezdése előtt, és sok esetben nem is az anyanyelvükön. A szervezési szerződés az ügynökség és a gondozók közötti megállapodás, amelyben többek között az ügynökség szolgáltatásairól és a munkaközvetítés díjáról állapodnak meg. Ezt a szerződést a felmérésben részt vevők 69%-a szintén csak azután kapta meg, hogy elkezdett dolgozni az ügynökséggel.

Ebben az összefüggésben nem meglepő, hogy a megkérdezett gondozók többsége (65 százalék) az ügynökséget általában, vagy legalábbis alkalmanként a munkaadó szerepében látja. A Azonban olyan alapvető szolgáltatások hiányoznak, mint például a mediáció az ügyfelekkel, vagy a hozzátartozókkal való konfliktus esetén.

A külső ellenőrzés és az átláthatóságának hiánya a a szerződéses feltételek tekintetében (lásd a 2. pontot), valamint a közvetítő ügynökségektől való függés, amely a legtöbb gondozóra jellemző, azt mutatja, hogy az önálló munkaviszony kritériumai nem, vagy csak nem megfelelően teljesülnek. Ugyanakkor a gondozók nem jogosultak alapvető ellátásokra, amelyeket az alkalmazottak kapnak (lásd a 4. pontot). Ebben az esetben tehát hamis önfoglalkoztatásról beszélhetünk.

Az ügynökségektől való jelenlegi erős függéssel szemben a megkérdezettek túlnyomó többsége nagyon fontosnak (81%), vagy fontosnak (17,8%) tartja a munkafeltételekről való tárgyalás során a nagyobb mozgásteret. A közvetítő ügynökségek felelősségének és tevékenységének szigorúbb szabályozására is igény mutatkozik: 71% nagyon fontosnak, 22% fontosnak tartja ezt. Jelentős azoknak az aránya is, akik nagyon fontosnak (68,7%) vagy fontosnak (25,1%) tartják a közvetítő ügynökségek tevékenységének független minőségellenőrzését. Egy állami, nonprofit közvetítő ügynökség létrehozását (magánügynökségek helyett) a felmérésben részt vevők túlnyomó többsége (90%) szintén (nagyon) fontosnak tartja.

A közvetítői ügynökségtől való függőség csökkentését célzó, legfontosabb intézkedések már szerepelnek ebben a jelentésben. Ezek az intézkedések azonban nem változtatnák meg jelentősen a hamis önfoglalkoztatás helyzetét.

Sok gondozó nem kap elegendő információt a jövőbeli munkájáról, mielőtt munkába állna. A felmérésben részt vevők egynegyede nem volt megfelelően tájékoztatva ügyfelei egészségi állapotáról a munka megkezdése előtt. Szintén magas azoknak az aránya, akik nem kaptak (helyes) tájékoztatást a lakhatási helyzetükről (23%), vagy a napi munkaidőről (32,6%). Amint már említettük, a gondozóknak csak kis része kapja meg a munkába állás előtt az gondozási szerződést (amely a napi munkaidőre vonatkozó információkat is tartalmazza) az anyanyelvükön.

Általánosságban megállapítható, hogy az Ausztriában munkát vállalni kívánógondozóknak nem egyértelmű, vagy legalábbis nem jól meghatározott munkafeltételeket kell elfogadniuk.

A túl hosszú munkaidő, a szünetek hiánya, az éjszakai munkavégzés és a speciális gondozási vagy orvosi feladatok vállalása szoros összefüggésben áll mind az gondozó személyzet stressz- és feszültségérzetével, mind pedig a munkahelyi kizsákmányolás érzésével. A felmérésben részt vevők 64%-a napi 10 és 14 óra között dolgozik, 15%-uk pedig napi 14 óránál többet. 20% minden nap éjszaka is dolgozik, 33% pedig hetente legalább egyszer vagy többször dolgozik éjszaka. A válaszadók felének nem mindig van lehetősége napi szünetet tartani, 7%-uk pedig azt állítja, hogy egyáltalán nincs napi szünete.

Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége jól szabályozott napi munkaidöt (96,9%) és tiszteletben tartott napi szüneteket (98,9%) szeretne a jövőben mint ausztriai gondozó.

A lakhatási körülmény is kulcsszerepet játszik abban, hogy a válaszadók a munkahelyi stresszt és a megterhelés magas szintjét tapasztalják. Például a megkérdezettek 30%-a nem tudja bezárni a saját szobáját, vagy azt nyáron kellőképpen szellőztetni (34%), és 14%-a nem tudja télen kellően fűteni.

A gondozók a mentálisan és érzelmileg megterhelő munkát tartják a munkahelyi stressz leggyakoribb okának (70,2%), de az ügyfelek miatti aggódás (pl. egészségi állapotuk miatt) is a többség számára (67%) munkahelyi stresszt okoz.

A fent említett munka és életkörülmények okozta stressz mellett a felmérésben részt vevők 45%-a mondta azt, hogy a gondozási munka során szóbeli, pszichológiai/érzelmi és/vagy fizikai erőszakot tapasztalt. Ezenkívül 14%-ukat ért már szexuális zaklatás és erőszak munkahelyükön, míg 23%-uk szembesült pedig rasszizmussal.

A munkahely és az ideiglenes lakóhely szétválasztása hiánya miatt, a munkahelyi erőszak mindig családon belüli erőszakot is jelent. Még rosszabb az a tény, hogy a magánháztartásban való elszigeteltség megakadályozza a munkahelyi erőszak kezelésére más ágazatokban alkalmazott stratégiák alkalmazását - például a kollégákkal, munkatársakkal vagy felettesekkel folytatott párbeszédet. A megkérdezettek közül, akik erőszakot tapasztaltak, mindössze 15 százalékuk kapott segítséget és támogatást a gazdasági kamarától (németül Wirtschaftskammer), más szakmai érdekképviseleti csoportoktól vagy a közvetítő ügynökségtől.

Továbbá, a független gondozók státusza számos jogi bizonytalanságot és jogvédelmi hiányosságot eredményez a diszkrimináció és a szexuális zaklatás eseteiben, mivel például az egyenlő bánásmódról szóló törvény nem alkalmazható ezen az esetekben.

2024-ben az „otthoni gondozó személyzet” (németül Heimhelfer_in) jövedelme a munkaviszony első évében - az Osztrák Szociális Gazdaság (SWÖ) kollektív szerződése szerint - nettó 1770 euró körül volt, évente 14 alkalommal. Ehhez képest a megkérdezett gondozók fele legfeljebb 1125 eurót keres havonta, de évente 12 alkalommal (a számítás alapja a havi jövedelemre átszámított napidíj). Ennek eredményeképpen a megkérdezett gondozók mindössze 6%-a mondja azt, hogy jól tud élni a jövedelméből. A válaszadók többsége (44%) számára a jövedelem majdnem elegendő, míg 21%-uknak nem elég. Nem meglepő, hogy a válaszadók kevesebb mint 5%-a mondja azt, hogy nagyon elégedett a jövedelmével, és csak 31%-uk elégedett.

Az adatok azt mutatják, hogy az Ausztriában megkérdezett gondozók többsége szegénységi kockázatnak van kitéve (egy egyszemélyes háztartás esetében a szegénységi küszöb 2023-ban havi 1572 euró volt). A 24 órás otthoni gondozásnak jelenlegi modelljét tehát nem arra tervezték, hogy a személyzet Ausztriában keressen megélhetést, hanem inkább az alacsonyabb bérszínvonallal és megélhetési költségekkel rendelkező országokba irányuló ingázó migrációra. A gondozók származási országaiban (pl. Románia, Bulgária, Horvátország) a költségek emelkedésével egyre inkább elenyészik ennek a - már amúgy is problémás - elgondolásnak az alapja.

Ausztriában az otthoni gondozó személyzetnek nemcsak a szegénység megelőzéséhez hiányzik a jövedelem, hanem a megfelelő szociális védelemhez is. Pihenőszabadságra nincs jogosultság, a betegszabadság csak nagyon speciális feltételek mellett vehető igénybe (42 napot meghaladó folyamatos munkaképtelenség után), a munkanélküli segély pedig csak a kiegészítő magánbiztosítással igényelhető. Ennek ismeretében a válaszadók túlnyomó többsége jobb szociális védelmet szeretne az ausztriai gondozói személyzet jövője érdekében: az állami munkanélküli segélyt (96,4%), a betegségi ellátást (98,5%) és a magasabb nyugdíjakat (99,2%) nagyon fontosnak vagy fontosnak tartják.

Ennek eredményeképpen csak egy kisebbség érzi magát jól védettnek a „24 órás gondozásra” vonatkozó jelenlegi törvények és rendeletek által. Arra a kérdésre, hogy a magánháztartásokban élő gondozókra vonatkozó osztrák törvények és rendeletek világosak és érthetőek-e, az adatok jelentős hiányosságokat mutatnak: 31%-uk számára nem világosak és érthetőek, 12%-uk számára pedig egyáltalán nem világosak és érthetőek.

Összefoglalva, egyértelmű, hogy a védelem javtása érdekében is, különösen a társadalombiztosításon keresztül (a betegségi ellátások, a munkanélküli ellátások és a nyugdíjak révén), valamint az otthoni gondozásra vonatkozó hatályos törvényekkel és rendeletekkel kapcsolatos tájékoztatás tekintetében is jelentős felzárkózásokra van szükség.

Bár az osztrák hatóságokat (Társadalombiztosítási Pénztár, Adóhivatal) és a szakmai érdekképviseleti csoportokat (Kereskedelmi Kamara - WKÖ, Vidaflex és IG24) nagyrészt pozitívan értékelik a gondozók, vannak hiányosságok is. Különösen a válaszadók 95%-ának nem volt lehetősége anyanyelvén kommunikálni a hatóságokkal. A nyelvi korlátok jóval nagyobbak a kereskedelmi kamara (WKÖ) esetében, ahol 31% tud anyanyelvén kommunikálni, mint a vidaflex szakszervezeti kezdeményezés és az IG24 szervezet esetében, ahol ez az arány 88%, illetve 94%.

A több anyanyelvű tanácsadás és jogi támogatás mellett a válaszadók többsége (76%) szeretné, ha az otthoni gondozók munka- és életkörülményeinek független ellenőrzésére sor kerülne.

Mivel a felmérés eredményei a munkahelyi stressz és megterhelés magas szintjére, az alacsony jövedelemre és a szociális védelem hiányára utalnak, nem meglepő, hogy a megkérdezettek nagy része a jövőben nem kíván gondozóként Ausztriában dolgozni. Egyharmaduk (33,5 százalék) szerint nagyon vagy inkább valószínűtlen, hogy három év múlva is az ágazatban dolgoznak. 35,8% nagyon vagy inkább valószínűnek tartja, hogy három éven belül továbbra is a gondozási munkakörben fog dolgozni, de nem Ausztriában. 39% pedig nagyon vagy inkább valószínűnek tartja, hogy már nyugdíjas lesz.

A migráns gondozók munka- és életkörülményeinek javítása két szinten történhet. Egyrészt a jelenleg független munkaerő-modell alapján dolgozó gondozók helyzetének megerősítésével, minimumkövetelmények és a minőségbiztosítási intézkedések meghatározásával és betartásával. Ehhez egyrészt a kötelező minőségi tanúsítvány bevezetésére van szükség az Ausztriában működő valamennyi közvetítő ügynökség számára, valamint az otthoni gondozók munka- és életkörülményeinek rendszeres független minőségellenőrzésére. Másrészt egy foglalkoztatási modell létrehozásával könnyebben és mindenekelőtt biztonságosabban biztosíthatóak lennének az osztrák általános normáknak megfelelő szociális és munkajogi minimumfeltételek. De e normák betartásának ellenőrzése itt is döntő szerepet játszik, ha valóban javítani akarjuk az otthoni gondozók munka- és életkörülményeit. [1]

Ezen túlmenően elgondolkodtató, hogy az otthoni gondozás értéke Ausztriában milyen lesz a jövőben. Jelenleg az osztrák gondozási támogatásban (németül Pflegegegeld) részesülők 4,8 százaléka kap támogatást „24 órás gondozásra”. Ez annak is köszönhető, hogy nincsenek megfelelő szolgáltatási alternatívák a személyes gondozásra és segítségre szoruló emberek számára. A hosszú távú gondozási rendszerre vonatkozó politikai stratégia elsősorban a hozzátartozók - különösen a nők - által nyújtott fizetetlen gondozásra támaszkodik. Bár a nők foglalkoztatási aránya emelkedik, és a nők nyugdíjkorhatárát megemelték, a munka és a rokonok gondozása közötti összeegyeztethetőség még mindig elhanyagolható szerepet játszik az osztrák politikában. A mobil, napközbeni és bentlakásos gondozási szolgáltatások, vagy az alternatív lakhatási formák nem elegendőek. Ezeket a hiányosságokat az otthoni gondozással nem lehet pótolni. Közép- és hosszú távon szükség van a professzionális ápolási szolgáltatások bővítésére, hogy az ápolásra szoruló emberek professzionális segítséget vehessenek igénybe. A gondozók általi otthoni gondozás csak akkor alkalmazható, ha az valóban megfelel a munkaidőre vonatkozó jogszabályokban meghatározott korlátoknak.